A Kennedy Betegség felmerülése óta (de már korábban is) többször szóba került kettőnk között a költözés. A nagy álmunk az volt, hogy Görögországba költözünk, de nem tudom, ezt az álmot kergethetjük-e még, ha minket is érint a KB.
Az viszont biztos, hogy be kellene biztosítani a jövőnket ezen a téren. Természetesen nem fessük az Ördögöt a falra, és amíg nincs eredmény, nem szabad úgy gondolkodnunk, hogy érint minket a betegség, de a gondolkodás, a beszélgetések, az előrelátás sosem árt.
Bár jelenleg esélyünk sincs rá, mostanában többször is beszélgettünk egy esetleges költözésről. Jelenleg nagyon jó helyen lakunk, a IX. kerületi Klinikák környékén, ami a feltételezett jövőt tekintve mindenképpen előnyös, hiszen minden irányban kórházak és orvosok találhatók a közelünkben. Kérdés, hogy akarjuk-e képletesen szólva, hogy bármerre nézünk, orvost lássunk?! Ill. ha kifejezetten a KB-ről beszélünk, szükségünk lesz-e egyáltalán az egészségügyi intézményekre a jövőben?!
Az orvosokon kívül itt minden elérhető, minden a “szánkban” van. Igaz, mi jobban szeretnénk elszigetelve, természet közeli helyen élni, de erre semmi esélyünk. A jelenlegi lakóhelyünkön pedig van metró, bevásárlóközpontok és minden, ami biztonság érzetet ad arra az esetre, ha…
Sajnos azonban két emeletet kell megmásznunk az otthonunkhoz, ami a Kennedy Betegséggel azt mondják, elképzelhető, hogy nem fog menni…
Vagyis bármilyen jó ez a hely, gondolnunk kell a feltételezett jövőnkre, ezért azt hiszem, fontos lenne egy földszinti lakásba költözni. De hogyan gondolkodjon az ember, ha minden csak feltételes?!
Miért szüljön az agyunk gondolatokat a jövőnkről, ha azt se tudjuk, mi a helyes, mi lesz a jövőnk?! Hogyan legyünk így okosak?!