Tegnap előtt volt két hónapja, hogy Thomas járt a rendelőben, de az eredményre még mindig várnunk kell egy hónapot, sőt! Attól tartok, hogy az eredmény átvételéhez is újabb időpontot kell majd kérnünk, ami félő, hogy megint hónapokkal később lesz majd…
Szörnyű belegondolni, hogy ha csak felmerült annak a lehetősége, hogy az ember valamilyen betegségben “szenved”, az ehhez szükséges vizsgálatok és utánajárások csak hónapokkal azután fejeződnek be, már ami a betegség megállapítását jelenti.
Thomas persze jól viseli ezt az egészet (legalábbis ezt mutatja kifelé), de sajnos ma két hete Thomas édesapja szív roham következtében meghalt, így újabb rossz hírrel kellett szembesülnünk. Thomas ezt is rettentő jól viseli, talán közre játszik az is, hogy a Kennedy betegség végett újra felvette a kapcsolatot a bátyjával és feleségével, és jól érzi/érezzük magunkat a társaságukban. Ez biztos megkönnyíti Thomas dolgát, nekem is biztonság érzetet nyújt, hogy van, kihez fordulni ennek kapcsán…
Az elmúlt két hét Thomas édesapjáról szólt. Majd minden nap hazament, vagy hazamentünk az édesanyjához, illetve a bátyjáékhoz. Intézték a temetéshez szükséges ügyeket. Esténként azt találgattuk, hogyan történhetett…
Thomas akárhogy is tartja magát, az elmúlt két héten a szokásosnál több görcse volt, két alkalommal erős mellkasi, egy másik alkalommal erős here fájdalommal. Ezt a két utóbbit először tapasztalta. Amennyiben bebizonyosodik, hogy nála is diagnosztizálható a Kennedy betegség, azt hiszem, ezek a görcsök is a betegség számlájára írhatók, én legalábbis azt feltételezem, hogy ideigei tehetnek ezekről a görcsökről.
E-hét pénteken lesz a temetés. Bár azt követően még tucatnyi ügyintézésben kell majd segédkeznie, remélem, a temetés után egy kicsit nyugisabbak lesznek a napjaink. Sajnos a jelenlegi 30 fok itt, a tetőtérben nem könnyíti meg a dolgunkat…
Az eredményig már csak egy hónapunk van, nem állítom, hogy várom, de jó lenne már véget vetni ennek a bizonytalanságnak!